Mi okozza a fogágy megbetegedéseit?

A tudomány mai állása mellett ezekért a betegségekért az illető szájüregének saját baktérium flórája, a bakteriális lepedék (plakk) tehető felelőssé. Az esetek, szerencsére kis részében, a szervezet általános betegségei, mint pl. cukorbetegség, leukémia stb. nagyban súlyosbíthatják a gyulladásos folyamatokat. Máskor helyi tényezők, mint hibásan elkészített tömések, fogpótlások, a fogak torlódása is hozzájárulhat a fogágy megbetegedéséhez. Az emberek fogékonysága sem egyforma a plakk baktériumaival szemben, s bizonyos öröklődő, genetikai tényezők is befolyásolhatják a fogágy betegség létrejöttét és súlyosságát. A fogágy betegség előrehaladottabb formáiban (amit hétköznapi, helytelen szóhasználattal "ínysorvadásnak" hívnak) az íny elválik a fognyaktól, a foggyökér és az íny között kialakuló holttérben, az ún. "tasakban" hatalmas baktérium tömeg található. A baktériumok és anyagcsere termékeik a véráramba folyamatosan bejutva "bombázzák" a szervezetet, s így gócként a távolabbi szervrendszerek megbetegedését okozhatják. Ilyen módon pl. a szívbelhártya gyulladása, csípő protézisek, mesterséges szívbillentyűk fertőződése is létrejöhet, melyek gyakran halálhoz vezetnek. A bakteriális anyagcseretermékek az agyvérzésben és a szívinfarktusban is oki szerepet játszhatnak az erek elzáródását okozó lerakódások előidézésével. A fogágy betegségek megelőzésének alapja a gondos szájápolás, és a rendszeres fogorvosi szűrővizsgálat, valamint a fogak megtisztítása a lepedéktől, fogkövektől a fogorvos vagy a szájhigiénikus által. A dohányzás is igen nagymértékben hajlamosít a fogágy betegségekre, így annak felfüggesztése nemcsak a tüdő megbetegedések szempontjából hasznos.
 
A fogágy kezelés alapvető eleme a lepedék és a fogkő eltávolítása. A fog- és gyökérfelszínen lerakódott, mineralizált és nem mineralizált lerakódások - amelyek lehetnek ételmaradékok, bakteriális lepedék, elszíneződések és fogkő - ínygyulladás és fogágybetegség kialakulásához vezetnek.
 

Az íny felett elhelyezkedő fogkő sárgás színű, eredetét tekintve elmeszesedett lepedék, legnagyobb részben szervetlen kalcium- és foszfátkristályok alkotják. A kristályszerkezet miatt felszíne érdes, amely kedvez a baktériumok megtapadásának, ezáltal gyulladás kialakulásának. A fogkő a baktériumok Grand Canyonja, számos hasadéka és felszíni egyenetlensége kiváló körülményeket teremt a gyors szaporodáshoz.

Az íny feletti és alatti fogkő eltávolításához, azaz a depuráláshoz többféle eszközt használhatunk, így kézi és gépi eszközöket egyaránt. A gépi depurátorok közül legelterjedtebbek az ultrahangos készülékek. A felszínhez közel eső rétegben baktériumok telepednek meg, felszínhez való kötődésük azonban relatíve gyenge, így egyperces polírozással és öblítéssel eltávolíthatók. Ahhoz viszont, hogy a baktériumok újbóli szaporodását is megelőzzük, tökéletesen sima felszínt kell kialakítanunk. Egy tökéletesen simára tisztított és csillogó csempe felületére lassabban rakódnak le a szennyeződések, mint egy érdes, matt csempefelszínre. A fogkővel borított zománc- és gyökérfelszín a lerakódásoktól érdes, matt csempéhez hasonlítható, melyet az otthoni szájhigiénés eszközökkel nem lehet kellőképpen simára tisztítani. A professzionális, fogorvosi rendelőben történő fogágykezelés alkalmával a szabad szemmel is simának látszó, érdességtől mentes, csillogó felszín elérésére törekszünk. Ha az így kialakult állapotot megfelelő és rendszeres fogmosási technikával hosszú távon fenn tudjuk tartani, megelőzhetjük a fogkőképződést. Ehhez elengedhetetlenül fontos a páciensünk kellő motiváltsága és a fogorvosunk tudatos felvilágosító munkája, a kitartó fogmosás tanítás és a rendszeres depurálások mindaddig, míg a páciens maga is tökéletesen sima, lepedékmentes fogakkal, tökéletes szájhigiénével nem rendelkezik.